A trollok még a blogolás lezárása után is visszajárnak, hogy mindenhova odahányják az ezerszer megcáfolt hazugságaikat, és feltegyék az ezerszer megválaszolt kérdéseiket.

Én viszont nyugalmat akarok, és azt, hogy tudjak végre a munkámra koncentrálni.

Ezért blogjaim összes bejegyzése alatt lezártam a kommentelést.

Én nem írok mostantól egy árva szót se, és más sem fog.

Abbahagytam, visszavonultam, tessék végre leszállni rólam.

By SoDI

Ui.: Ha valakinek kérdése lenne, a pestplaza[kukcac]gmail[pont]com címen felteheti.

Néhányotokat talán érdekel, hogy rágott be rám tegnap annyira az Index, hogy egyenesen főoldalra rakták ki a rólam terjesztett ordas hazugságaikat.

Egyrészt mert máig nem tudják megemészteni, hogy egyszer egy tüntetésen útbaigazítottam hozzájuk a kedves hazafiakat, és jól fel is lettek rúgva.

Ezt azóta is személyes érdememként tartom számon, mert bizony szarkavaró indexest felrúgni igenis kulturális önvédelem.

Egy másik alkalommal felvettem, amint az egyik ismert riporterünk azt mondja néhány tüntetőnek: a “fasizmussal” szerinte sincs az égvilágon semmi gond nincs, Szent István viszont kiirtotta a magyarokat (!). A videót saját Indavideo rendszerükből rögtön törölték, de YouTube-ról nem tudták eltüntetni.

Egy harmadik alkalommal pedig a hazafiakkal együtt nevettem, amikor kisebb “baleset” érte az egyik fotósukat. Szegééény.

Minderről egy remek összefoglaló búcsúvideó ide kattintva látható.

Nyilván nagyon elegáns, ha egy több százmillió forintos nagyvállalat, mint amilyen az Index.hu Zrt. bosszúból a teljes erejét beveti néhány politikai témájú YouTube videó miatt egy egyszerű, védekezésképtelen magyar fiatal ellen, és az ilyen húzásaik miatt nem is kell az első helyen szerepeltetni a valódi forradalom során meglátogatandó intézmények között. Még véletlenül sem.

SoDI pedig ezennel visszavonul. Uff.

By SoDI

Ui.: Ha valakinek kérdése lenne, a pestplaza[kukcac]gmail[pont]com címen felteheti.

Fél nap után a hozzászólás lehetőségét itt is elzártam.

Külföldi zuglapon folytatott belterjes szemétkedés, és Tóta mocskolódása még belefért, de ez már túl nagy publicitás ahhoz, amit kezelhetőnek érzek. Az Index túl nagy falat.

A cikk jóformán minden szava hazugság, az állításokat megcáfoltam.

Mindenkit megnyugtathatok, hogy természetesen soha nem néztem deviáns videókat, egészséges a érdeklődésem, a barátnőm mellett két éve kitartok, keresztény fiatal vagyok, liberális életet pedig soha nem éltem. A nemzeti radikális eszmék mellett szintén máig kitartok, és mindig is kitartottam.

Ám hiába nincs miért szégyenkeznem, egy bizonyos mértékű hazug nyilvánosság már eltemeti az embert.

Ezt így már nincs értelme folytatni. Az energiáimat inkább a munkámra koncentrálom.

Ha vissza is térek, az legfeljebb hírportál vagy hírgyűjtő oldal formájában lesz, és szinte biztosan nem személyes blogként.

Természetesen a mára tervezett videóblogot sem indítom el.

(A Magyar Gárdának egyébként sose voltam tagja.)

By SoDI

Ui.: Ha valakinek kérdése lenne, a pestplaza[kukcac]gmail[pont]com címen felteheti.

By SoDI

És ezzel a témát lezárom.

A történet tehát a következőképpen néz ki:

• Az új kamerám hírére a barátnőm kért rólam személyes felvételeket, mert azokat, amik alapján két éve megismerkedtünk, már elvesztette. Küldtem neki, de sajnos véletlenül rossz kezekbe kerültek. Bár a felvételeken semmi olyasmi nem történik, ami önmagában vállalhatatlan lenne, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy egy ideig mentesíteni igyekszem az ismert hazafiakat attól, hogy magánéletileg kitárgyalt ember társaságában kelljen mutatkozniuk. (részletek itt)
• Ellenségeim a képeket felhasználva aljas hamisításokkal próbálnak engem feslett erkölcsű, aberrált embernek beállítani. Ám hazugságaik pillanatok alatt lelepleződtek (részletek itt), ráadásul meséik egymást is cáfolják.
• Bár a fentiek alapján nem történt sokkal több, mintha a teszem azt balatonberényi kempingben készült volna rólam néhány nyári fénykép, ennek ellenére a hibáim erkölcsi terhét felismertem, és keresztény fiatalként keresem is a feloldozást alóla (részletek itt).

By SoDI

• Összefoglaló röviden: Összefoglaló társkereső -és barátnőügyben

Néhányan már bizonyára tudjátok, a barátnőm unszolása nyomán a hétvégén elég kellemetlen helyzetbe kerültem. Az új kamerám hírére kért rólam alulöltözött felvételeket, miután kellemes emlékek fűzik azokhoz, melyek apropóján két éve megismerkedtünk, ám véletlenek folytán ez az anyag, és a korábbi társkereső hirdetésem kikerült a maga kontextusából (eredeti kontextus az, ahol 1300 ugyanolyan, hölgyeknek szóló arctalan felvétel érhető el több mint 1000 különböző emberről).

A magas labda egyrészt remek alkalmat biztosított az ellenségeimnek ahhoz, hogy az igazságot aljas hazugságokkal kiegészítve megpróbáljanak engem holmi perverz, aberrált embernek beállítani (pontos cáfolatom itt), másrészt arra is, hogy korábbi megnyilatkozásaim alapján megpróbáljanak összemosni engem olyan feslett erkölcsű személyekkel, akiket a maga idejében magam is bíráltam, és akik pénzért közösülnek a legváltozatosabb, elfajzott módon, vadidegen emberek egész garmadájával, esetleg tevékenyen támogatják a deviáns, erkölcsromboló, köztéri propagandát.

Ez a fajta összehasonlítás –  miután a prostitúció a szememben még vásárlói oldalról is abszolút elfogadhatatlan, és inkább meghalnék, mint hogy bárkinek is fizessek a szexért, avagy ilyesmiért pénzt fogadjak el, ráadásul a nyílt színi erkölcsrombolásnak a széles körben ismert ellenzője vagyok – különösen sértő. Egy olyan országban, ahol a szex egy virágzó iparág, ez igenis erkölcsi erénynek számít.

Ehelyett én a tudatosan hazafias célok szolgálatába állítottam a pénzemet, pedig annyi pénzért, amennyiért az utóbbi hetekben a fényképezőmet és a profi webkamerámat vettem, eredeti célzat szerint kizárólag hazafias események bemutatása céljából, egészen márciusig mehettem volna heti lingam masszázsra húszéves lányokhoz. De nem mentem, és nem is fogok, mert én bizony magasabb erkölcsi szinten állok ennél.

Egyesek szerint hiteltelen mások hazugságait, csalásait, és megszegett ígéreteit felhánytorgatnom, elvégre azok közé tartozom, akiről már szivárgott ki személyes köthető ruhátlan felvétel, nem pedig azok közé, akikről eddig még nem. Hogy egyébként az üzleti életben tisztességes, a magánéletben szavatartó és hűséges, az úriemberi tisztességre mindig különös figyelmet fordító magyar fiatalként miért szűnne meg az erkölcsi alapom mások nyilvános hazugságainak leleplezésére, azt szerintem rajtam kívül szerintem más sem nagyon érti.

Lehet általános erkölcsi hiba, hogy egyetemistaként formabontó módon kerestem társat, és az ugyancsak, hogy barátnőmnek egy nyilvános felületen passzoltam át a friss felvételeket (az kérdés hitéleti és erkölcsi vonatkozásairól tegnap külön írtam itt), ezt elismerem. De hogy örökre megsemmisítené meg a személyemet az a körülmény, hogy többek között néhány anyajegy alapján egyesek – tévesen vagy valósan – azonosítani vélnek egy-két magányos felvételen, a legkevésbé sem értek egyet. Ez ugyanolyan, mintha azt mondanánk: aki életében valaha is kilátogatott teszem azt egy naturista strandra, az onnantól a kéjgyilkosokkal esik egy kategóriába. Ez pedig nyilvánvalóan nincs így.

Egyetlen engem ábrázoló felvételen sem történik semmi olyasmi, ami önmagában felvállalhatatlan lenne, az ember viszont néha egyedi dolgokra viszi rá, ha a szeretett társa kedvében akar járni. Akármennyire igaz, hogy ez hiába, sőt: hitéleti szempontból talán bűn volt (ami alól természetesen hívő keresztényként feloldozást is keresek), mindez nem jelenti azt, hogy emiatt örök időkig szégyenkeznem kellene. Egészséges fizikumú fiatal vagyok, és erről mostantól dokumentumok tanúskodnak. Ennyi történt, és nem több.

Ugyanakkor hiába állok továbbra is egyenes gerinccel és felszegett fejjel bárki előtt, és hiába őriztem meg az erkölcsi alapomat arra, hogy morális mélységekre süllyedő embereket rójak meg a nyilvánosság előtt, a történteknek nyilván akad a személyemen túlmutató vonatkozása is.

Nyilván erős túlzás, amit egyesek állítanak, nevezetesen hogy a következő választások alkalmával bárki is a személyemet használhatná fel szervezetek ellen, melyekhez független nemzeti gondolkodóként soha nem tartoztam, ugyanakkor annyi valóban igaz, hogy mostanában nagyfokú illetlenség lenne tőlem ismert hazafiakat olyan helyzetbe hoznom, hogy a nyilvánosság előtt a társaságomban legyenek kénytelenek mutatkozni. Az ilyen alkalmakat éppen ezért mostanában minimalizálni próbálom.

A szóban forgó hazafiaktól valóban az a legtöbb, hogy nem kerestek meg, és közvetlenül nem kértek tőlem semmi ilyesmit (ezt köszönöm szépen), hanem ehelyett nyilván kimondatlanul apellálnak arra, hogy érzékelem: ez most így lesz a helyes. Én pedig nem fogok rácáfolni az előzékenységükre.

De akkor hogyan tovább?

Amikor az emberrel a mostanihoz hasonló, mozgásterét determináló esemény történik, elgondolkodik, hogy vajon mit akar ezzel az Isten üzenni neki. Egyrészt estemben – a fentiek alapján – nyilván azt, hogy túl sok időt töltök olyan események kamerázásával, melyek jóformán senkit sem érdekelnek, ez pedig időpazarlás. Sokkal jobban teszem, ha olyan dolgokra koncentrálok, melyek valódi eredménnyel járnak, vagyis sokkal nagyobb a hatástöbbszöröző áttételük.

Tucat sajtótájékoztatókra és tüntetésekre elmászkálni tehát felesleges. Csak akkor érdemes kimozdulni itthonról, ha tényleg kivételesen izgalmas esemény történik. Olyan helyekről kell tudósítani, ahonnan valóban sokakat érdeklő, exkluzív tartalommal tudok szolgálni. Önmagában, mert valahol megjelenik egy ismert név, még nem muszáj rögtön odaszaladni. A így megspórolt időt pedig inkább pénzkeresésre, valamint anyagi és jogi helyzetem normalizálására kellene fordítanom.

Emellett az sem áll jól nekem, ha egoblogos tartalmakat közéleti tartalmakkal keverek. Nemzeti ügyekről beszámolni, és a hazafias gondolatokat népszerűsíteni a magyarság szempontjából valóban hasznos tevékenység, de sokkal hasznosabb, ha az ember ilyenkor nem a saját személyét tolja előtérbe, hanem pusztán az eseményeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy ugyanolyan értékes egy olyan anyag, amit más készít, mint az, amit én.

Öncélúan tehát, pusztán azért, hogy ott legyek, mostantól nem fogok elmenni sehova. Jelenlétemet mostantól kizárólag olyan eseményekre korlátozom, ahol – úgy érzem – valóban olyan fontos esemény történik, amit akár még évekkel később is emlegetni fogunk. Ha igazán széleskörű hazafias összefogás készül valami magyarellenes métely ellen, ott leszek. Ha ítéletet hirdetnek egy kiemelt jelentőségű hazafias ügyben, ott leszek. Azonban mostantól kizárólag az esemény miatt, és soha többé az öncélú jelenlét miatt.

Ezektől a esetektől eltekintve a blog videózás helyett alapvetően véleményformáló, és más hazafiak videóit feldolgozó felületté fog átalakulni. A saját személyemet pedig – miután egy ideig némileg valóban támadhatónak minősül – igyekszem a lehetőségekhez képest háttérbe szorítani.

A 66 másodperces koncepció – úgy gondolom – marad, de saját felvételek mellett más anyagait is fel fogom használni ehhez. Például Hermán Péter és Bognár Tibi bácsi anyagait.

Szerintem a hétvégi eseményekkel az Isten azt akarja üzenni nekem, hogy így tegyek. Úgyhogy hallgatok rá, és – másokra tekintettel – némileg visszavonulok az eseményektől.

By SoDI

Ui.: Broni bajtársat nem akarom az írásommal sértegetni, de hát ízlések és pofonok.

Update: Miután itt is csak a zsidó trollok ordas hazudozása ment a kommentek között, a további hozzászólás lehetőségét itt is lezárom.

Az illető nem akar konkrét ügyhöz vagy személyhez kapcsolódóan megszólalni, ezért én se így teszem. Se ügyhöz, se személy nem kapcsolom a válaszait. De a szavait ettől függetlenül szeretném kommunikálni: főként mert nagyrészt – akármilyen meglepő – egyetértek vele.

Az adott eseményhez nem szeretnék hozzászólni, viszont egy, az érvelésben fölmerülő általános közhelyszerű nézethez hozzátenném a saját nézőpontomat, hátha valaki nem bólogat egyből azért valamire, mert sokan és sokat mondják.

Az erkölcs erkölcs jellege nyilván nem a népszerűségtől függ, így eddig még rendben is lennénk.

Tudniillik honnan jön a gondolat, hogy az, ami négy fal között történik, a magánügyünk? Nem akarok én a rousseau-i gondolatig eljutni, amely szerint akkor lenne csak tökéletes világ, ha minden házfal üvegből lenne, hogy ne rejthesse el senki a mocskait, de azért érdemes elgondolni, mi búvik meg az efféle érvelés mögött.

Mondjuk első körben az otthon melegének és biztonságának a szeretete, és a tudat, hogy – Orbán Viktor gondolatait kölcsönvéve: Az ott a mi birodalmunk. Akármi is történik a világban, igazodási pontot jelent a tudat, hogy otthon biztonságban vagyunk. Ott mi vagyunk az urak, és oda nem jöhet utánunk akárki.

Van persze második kör is:

Én itt a libertinus elveket, az individuum hatalmát és jelentőségét tanító énközpontú posztmodern amorális ideát látom megjelenni, amely ezzel gyakorlatilag azt mondja: nem számít, ha vízről prédikálsz, de titokban borozol. Az iszlám ismeri a magánház szentségét, még Allah sem tekint be, ott jól be lehet rúgni.

Nyilván a társadalomra kifejezetten káros tevékenységet magánházban sem szabad űzni, azonban a “pusztán” esetleg erkölcstelennek minősíthető, ugyanakkor a maga eldugott közegében társadalmilag még nem kiemelten káros tevékenységek esetén a négy fal egy fokkal mindig jobb megközelítés, mintha valaki a furcsa szokásait nyilvánosan propagálná, követendő dologként beállítva azt. Az ellen tényleg tűzzel-vassal kell harcolni.

Sok dolog van, ami nem helyes, de az erkölcsromboló propagandistát akkor sem szabad összekeverni olyasvalakivel, akinek ilyesmi soha az eszébe nem jutna, mert ennél több emberi érzés szorult belé.

A keresztény kultúrkör, melynek akkor is gyermekei vagyunk, ha nem vallásosként éldegélünk, azért itt egészen másképp áll a dolgokhoz. Az erkölcs szerintem közérdek, az pedig a protestantizmus romboló tevékenységének csúcsa, hogy az Isten és a nyáj közül kivette a klérust, magánüggyé tette az erkölcsöt. A reformációval a morális érzéket az egyénre bízták, azt mondják, majd a lelkiismeret beszél.

Azzal magam is tökéletesen egyetértek, hogy a meg nem vallt bűn a kárhozat felé terel, ezért mindenképp szükség van a bűnbocsánatra magánügyek esetén is. Amit a négy fal között teszel, az a lelki vezetődre is tartozik.

Csakhogy nem tudni, belső hangjaink a jó vagy gonosz oldalán állnak-e, ez még a szentek számára sem mindig világos (vö. boldog Teréz anya vívódását, mely alatt bő tíz évig bár szentként élt, maga is végtelen sötétségről beszélt, majd azt állította, ha szent lenne, akkor a sötétség szentje lenne).

Az erkölcsi felettes én, az egyház vagy más tekintélyelvű elöljáró értékítélete, tehát tetteink külső minősítése rendkívül fontos. A hiányából olyanok születnek, akik szerint mindent lehet. A szabadgondolkodók, akiknek mindent szabad gondolniuk, ezért rendszerint semmire sem gondolnak.

Ezzel – mint előbb írtam – tökéletesen egyetértek.

Az erkölcs közügy, mert a társadalmunk, kultúránk, egyéni életünk és utódaink értékrendjének alkotója az egyéni moralitás, mindenki moralitása, aki a közelünkben él. Nincsenek falak, amelyek jóvá tesznek egy rossz tettet, amelyek föloldják a bűnt, megszüntetik a fájdalmakat vagy a tettekből kilúgozzák a következmények színeit.

Az erkölcs közéleti szempontból annyira közügy, amennyi a nyilvánosság előtt látszik belőle. Ellenben ha valami kikerül a kontextusból, azt nyilván az új helyzetnek megfelelően már kommunikálni kell.

Hitéleti szempontból viszont csak annyiban közügy, hogy az bűnösnek mindenképp feloldozásra kell törekednie, még a négy fal között történt dolgokkal kapcsolatban is. A közéleti és a hitéleti szempont összemosását viszont csak annyiban érzem jogosnak, amennyire a hitéleti vonatkozás által terelt nyáj összességében társadalommá áll össze.

Másvalaki magánéletét kiteregetni ettől függetlenül soha nem válik erkölcsös, vagy elfogadható dologgá. Gondoljunk bele: ha ebben nem lenne igazam, nem létezne a gyónási titok intézménye.

Szeretném, ha az efféle csúsztató és liberális érvelést egyszer s mindenkorra kizárnák azok, akik értékelvű, konzervatív nézetrendszert vagy vallást követnek. Amit otthon teszek, az is én vagyok. S bár tény, hogy nem tartozik mindenkire, az erkölcs hófehér palástját ugyanúgy bemocskolhatja.

Igen. Ezért szükséges a legapróbb otthoni botlás kapcsán is feloldozást keresni.

By SoDI

Update: A hozzászólás lehetőségét rövid idő után lezártam, miután – őszinte megdöbbenésemre – egyesek még a vallási témát is arra használták fel, hogy alpári módon hazudozzanak rólam és a családomról.

By SoDI

Ennek az alapfoka, hogy a nevemben adnak fel különböző hirdetéseket. így például a mai jobbikos tüntetésen azért csörgött folyamatosan a telefonom, mert mindenki a kedvező áru Suzuki, és az ingyen elvihető trágya iránt érdeklődött.

A rosszakaróim napról napra felkelnek reggel, nekiveselkednek, és üres életük bizonyítékaként annyi időt szánnak rám, amennyivel akár egy jól működő vállalkozást is felépíthetnének közösen. De nem. Ők inkább inkább velem foglalkoznak. Mániákus erőlködéssel persze akadhat elvétve találat is; főleg abból a korszakomból, amikor még nem döbbentem rá a Biblia igazságára. Meg tudjuk, ugye, hogy mindenki volt fiatal.

Ahogy Jockey Ewing mondja a Dallasban – mindenkiről található valami, csak megfelelően sokáig kell keresgélni. Nyilván, miután én se vagyok egy éteri magasságokban lebegő emberfeletti szent, még akár rólam is. Az ember köztudottan gyarló, az Isten ilyennek teremtette.

Ezzel a bloggal viszont én abból a szempontból új lapot kezdtem néhány napja, hogy nem vagyok hajlandó a magánéletemnek szentelni benne egyetlen árva szót sem. Itt kizárólag három téma jöhet szóba: politika, programozás, és marketing. Aki minden áron a magánéletemről akar fecsegni, az itt a továbbiakban sem teheti meg.

Ennek ellenére sajnos kezdem látni, hogy a mérhetetlenül szaporodó hazugságok mellett mégsem mehetek el mindig. Éppen ezért az efféle támadások kommunikálására egy külön blogot indítok, amit ezzel a bloggal párhuzamosan fogok vezetni.

A címe:
http://sodiprivate.wordpress.com

Aki van olyan beteges érdeklődésű, hogy a valóban fontos és érdekes témák helyett az én magánéletemre kíváncsi, mostantól ott találja meg, amit keres. Ez a blog pedig megmarad az értelmes dolgoknak. Erről személyesen én fogok gondolkodni.

By SoDI

Utólag megtekinthető ide kattintva.

By SoDI