2012. augusztus havi bejegyzések

A ceglédi félreértésekről

Közzétéve Szerző:
2

Nehéz helyzet, amikor általam kedvelt, illetve elismert emberek konfliktusáról kell írnom. Néha mégis szükség van erre.

Rólam mindenki tudja évek óta, hogy barátkozós ember vagyok, és mindenkire mindent ráhagyok egészen addig, amíg nem támadnak a jelenlétemben a magyarság értékeire, vagy személy szerint a nemzeti radikalizmus valamely elismert képviselőjére.

Amíg ilyesmi nem történik, csak bólogatok, és beszéltetem az interjúalanyt, öntse ki a lelkét kedve szerint. Nem próbálom demonstrálni, milyen kemény gyerek vagyok (ezt meghagyom másnak), hanem ehelyett érdekes tartalmakat próbálok szállítani a hazafiaknak. Önzetlenül, társadalmi munkában.

Soha nem panaszkodom, ezért kevesen tudják rólam, de szociálisan elég sanyarú helyzetben vagyok. Nincs pénzem utazgatni, és ha fel tudok ülni a metróra egy érvényes jeggyel, már dőzsölök. Örömmel fogadok tehát minden segítséget ahhoz, hogy megjelenhessek a hazafiakat érdeklő helyszíneken.

Így tudtam eljutni az otthonvédő Koppány csoport országjáró túrájára, Bösztörpusztára nemzeti előadásokat rögzíteni, vagy éppen a Bándy Kata emlékére szervezett pécsi fáklyás felvonulásra. Így tudtam megkérdezni a lány meggyilkolását bevalló Péntek László unokatestvérét is arról, hogy miért tűnt el Pécsről pont a gyilkosság napján (erről hamarosan láthattok videót is).

Mindezzel az egyetlen célom, hogy azokat, akik nem tudnak az egyes események helyszínére sietni, virtuálisan mégis elszállítsam oda. A ceglédi utat is azért forszíroztam az általam mélyen tisztelt kedves barátomnak, az autóval rendelkező dr. Fórizs Eszter úrhölgynek, és Soós Józsefnek, mert több ismerős rám írt Facebook-on, hogy tudom-e mi van Cegléden, és miért nem ott vagyok. Az élő adás után pedig sorra fogadtam a gratulációkat azoktól, akik rajtam keresztül távolról részesei lehettek az eseményeknek.

A cigányok közé is pont azért mentem be, mert rendszeresen látok a Kuruc.infón konfliktusok kapcsán ellenkező oldalról megszólaló embereket, tudom tehát, hogy ez szintén érdeklődésre tarthat számot. Miután szelíd vagyok, ott is csak beszéltettem a helyieket, és főként akkor szóltam közbe, amikor lenácizták a Szebb jövőt polgárőröket, vagy később amikor azt szerették volna, hogy cigány helyett romának szólítsam őket. (Végül megértették, hogy ez egy magyar szó, ami nem sértő, a politikai korrektség viszont egy szellemi fertőzés.)

Tény az is, hogy miután mindig a kínálkozó alkalmat ragadom meg a tudósításhoz, megvan a kockázata, hogy útitársaim nálam kevésbé érzik kínosan fontosnak, hogy véletlenül se sértsenek meg egyetlen egy hazafit sem. Éjszaka ezt kordában tudtam tartani azzal, hogy megkértem őket: ne tegyenek fel olyan kérdéseket, melyeket a demonstrálók esetleg provokációként értelmezhetnek. Nem véletlen, hogy másnap pont akkor mérgesedett el a viszony útitársaim és a ceglédi gárdisták között, amikor  a falu másik részén forgattam, és így nem tudtam idejekorán elsimítani a félreértéseket.

A nemzeti oldalon sokan egyetértenek abban, hogy az országhódítás nagy veszélyt jelent Magyarországra. Abban se nagyon van vita, hogy a cigányok és a magyarok közötti konfliktusokat a gyarmatosítók gerjeszthetik. Fórizs Eszterék és a ceglédi gárdisták viszont másban látják az orvosságot. Eszter szerint főként a probléma gyökerére kell koncentrálni, a gárdisták viszont ezt a naponta megtapasztalt helyi nehézségeik fölényes elbagatellizálásának érezték. Én pedig messze jártam, nem tudtam moderálni a beszélgetést, így az állítólag fokozatosan elmérgesedett. Amikor pedig visszaértem a helyszínre, már véget is ért.

Többen felróják nekem azt is, hogy a cigánysoron bóklászva elmeséltem, milyen csend van, milyen szépen ragyog a nap, milyen nyugodtnak tűnik az egész környék, és az előzetes elvárásaimhoz képest mennyire tisztán vannak tartva az udvarok és a házak. Ha ebben valaki célzatosságot látott, akkor ezúton is elnézést kérek, én tényleg csak azt a – hangsúlyozottan – szubjektív érzést igyekeztem szavakba önteni, ami a helyszínen elfogott engem. Lehet, hogy a tapasztalatlanság beszélt belőlem, mert sokat ülök a négy fal között, és ritkán járok vidéken.

Emellett azt is ellenem próbálják fordítani egyesek, hogy miután láttam, miben értenek egyet a magyarok és a cigányok, én is pontosan ugyanarról beszéltem. Nevezetesen arról, hogy nem a másik csoport utcáit kell kollektíven elítélni, hanem mindkét oldalon el kell kapni azt a konkrét illetőt, aki erőszakosan magánterületet sért, de csak őt. (Kiabálásra ugyanakkor nem szabad erőszakkal válaszolni, kizárólag verbálisan.) Ebből alakították ki a gyalázkodó rosszakaróim, hogy én a magyarok megverésére uszítom a cigányokat, holott a gondolat lényege pont az volt, hogy aki még egyszer lop a magyaroktól, az meg lesz verve, és ezt még a cigányok sem tartották rossz ötletnek.

Én egy teljesen objektív élő közvetítést próbáltam készíteni, ahol mindenféle prekoncepció nélkül bejárom a területet, és megkérdezem mindenkinek a véleményét, aki csak szóba áll velem. Úgy gondoltam ugyanis, hogy ezzel tudom a legjobban átadni a helyszín valódi hangulatát az otthonmaradóknak.

Ha valakit akaratomon kívül mégis sikerült volna megsértenem, attól elnézést kérek, és remélem, annak a több ezer hazafinak az elégedettsége, akinek a helyszíni közvetítésemmel sikerült örömet okozni, valamennyire kárpótolja az eközben okozott kellemetlenségeket.

By SoDI