Mese az ügyvédről, akinek mindenről a Holokauszt™ jut az eszébe (Kroko tanár úr, 2013.06.29)

Tudtad, hogy ha neked egy egyszerű családjogi vitáról nem a Holokauszt™ jut az eszedbe, akkor te egy Holokauszt™-tagadó nácifasiszta vagy? Kroko tanár úr alperesei éppen ezt próbálják megtanítani, de a tanár úr egyelőre nem mutatkozik kellően nyitottnak a bölcsességükre.

By SoDI

Civil tiltakozás a Parlamentből kitiltott szakértők ügyében a Képviselői Irodaház előtt (2013.06.29)

Ma többen tüntettünk a Képviselői Irodaház előtt a kitiltott szakértők ügyében. Érintettként még én magam is nyilatkoztam a HírTV-nek, azonban a jelek szerint túl pontosan világítottam rá a helyzet visszásságaira, és emiatt gyávák voltak leadni az anyagot.

66 másodperces összefoglaló:

By SoDI

Színvonaltalan ítélet miatt visszadobták első fokra Kroko elutasított kártérítési ügyét (2013.06.19)

A Fővárosi Ítélőtábla ma részletesen kifejtette, hogy miért nem ütötte meg a mércét az az ítélet, mellyel el lett utasítva Kroko gyámhatósági ügyintézés lassúsága miatt benyújtott kártérítési igénye. Az ügy visszadobva első fokra, szigorúan másik bíróhoz.

A januári előzmények, amikor Kroko tanár úr Karuczka Zoltán bíró úr egyedi munkastílusáról mesélt, ide kattintva tekinthetőek meg.

By SoDI

Kroko tanár úr a Kúriát pereli törvénysértésre nem hivatkozó beadvány befogadása miatt (2013.06.18)

Kroko tanár úr szeretné, ha a Kúria megőrizné méltóságát, ehhez viszont az kell, hogy ne vegyen be válogatás nélkül mindent a szájába. Ha séta közben a kutyád rágcsál meg egy undorító dolgot, rászólsz, ha pedig a Kúria fogad be egy olyan beadványt, amelyik törvénysértés megjelölése nélkül, pusztán megalapozatlanságra hivatkozik, bepereled.

Ma reggel ezen a tárgyaláson jártam.

By SoDI

Kroko tanár urat bilincsben szállították Tatabányára, bár a bíró maga sem tudja, miért kérte ezt (2013.06.18)

Kroko tanár úr most elmeséli nektek, hogy miért hurcolták el őt múlt héten bilincsben Tatabányára.

By SoDI

Ha a Kúria olyat álmodik, hogy rasszista vagy, letöltött büntetésed után mehetsz vissza a börtönbe

A zsidó világkongresszuson csúnyán nézés miatt letöltendő 3 év? Van tovább. Rostás Gábor a családjával két évet ült csoportos garázdaságért. Talán megérdemelték, mert tényleg volt csoport, és egy kés is előkerült? Rendben. Szabadulása óta viszont Gábor dolgozik, gyermekeit példásan neveli, albérletét fizeti, szomszédai, főnökei szeretik őt. Hamarosan mégis vissza kell mennie a börtönbe, mert a Kúria hirtelen ezt találta ki.

By SoDI

Kitaloktatás TEK-kel (2013.06.13)

Többen kérték, pár mondatban foglaljam össze a mai eseményeket.

Mi történt ma? Koppányos hölgy kilakoltatása. Reggel, mire odaértünk, az egész utcát lezárták a rendőrök. Az áldozat bent gázpalack felrobbantásával fenyegetőzött, erre kivonult a TEK. 20 perc várakozás után a végrehajtó kiállított egy papírt az eljárás halasztásáról. A hölgy férjét közben elvitte a mentő. A halasztás hírének csak pár percig örülhettünk, mert rögtön érkezett a hír, hogy ez csak egy csel volt, és csupán két órát halasztott a végrehajtó. Balogh Bélát közben elhurcolta a karhatalom. Átmentünk a IV. kerületi kapitányságra megérdeklődni, oda vitték-e, de kiderült, hogy nem. Közben a kilakoltatás helyszínéről sorban kezdték begyűjteni a többi hazafit is garázdaság indokával, ezért a biztonság kedvéért inkább eltávoztunk onnan, nehogy közülünk is lekapcsoljanak még valakit.

Az a kilakoltatott áldozat házában eközben még a szomszéd kismamát sem engedték vissza a saját lakásába, csecsemővel a karján. A közeli szociális otthonba irányították a rendőrök, mondván, ott tisztába tudja tenni a kicsit. Bent bombakereső kutyával vizsgálják át a lakást. Addig a végrehajtó is eljött onnan.

Az otthonvédő hazafiakat egyébként a jelek szerint a Gyorskocsi utcába szállították. Ez azért tűnik rossz hírnek, mert ki tudja, mi következik ezután, az ugyanis jellemzően előzetes-ház.

Az eseményről élőben közvetítettem.

Első 3 óra itt látható:

http://www.youtube.com/watch?v=U7BOAZizGV4

Az utolsó 1 óra 23 perc pedig itt:

http://www.youtube.com/watch?v=HA69uTkm7zU

SoDI

Vasárnapra este tetőzött a Duna Budapestnél. Árvíz (2013.06.09)

66 másodperces összefoglaló:

By SoDI

Vitaindító írás a nemzeti önvédelemről, otthonvédelemről, és az összefogásról.

Mindannyian ismerjük a mondást: ha két magyar megfog egy asztalt, négyfelé húzzák. Ha egyedül maradnak egy lakatlan szigeten, hamarosan két táborra szakadnak.

Elméleti szinten mindenki tisztában van vele, hogy ebben az országban a legtöbb baj, és tehetetlenség a széthúzásból fakad, mégis, amikor végre lehetőség adódna rá, hogy változtassunk ezen, sokan leküzdhetetlen késztetést éreznek arra, hogy beteljesítsék ezt az átkos sztereotípiát. Mintha a magyar néplélekbe titkon bele lenne kódolva, hogy az ésszerű összekarolás helyett a destruktív marakodást válasszuk.

A probléma gyökerét persze sokan pontosan látják, és gyakran le is írják. Nincs egységes magyar ideológia, ami mögé minden hazája sorsáért aggódó nemzettársunkat fel lehetne sorakoztatni. Manapság a gyakorlatban sajnos még a Szentkorona-tan is képes a sok eltérő megközelítésen és képviseleten keresztül a széthúzás eszközévé válni.

Minderre két lehetséges megoldás kínálkozik.

1. Alkotunk, illetve a meglévőek közül kiválasztunk egy központi ideológiát, és ellentmondást nem tűrően igyekszünk mindenkire, fanatikusan, kompromisszumot a legapróbb részletekben sem ismerve ráerőltetni.
2. A másik lehetőség, hogy megnöveljük a tűrési hajlandóságunkat az egyéni megközelítések felé (amíg persze azok a nemzeti minimum szilárd sarokkövein belül maradnak).

Miután a múlt század volt az ideológiák kora, és ezek rendre el is buktak, adja magát hogy számunkra az egyetlen megoldás a második pont. A jó értelemben vett tolerancia.

A megnövekedett elfogadásnak két működőképes formája van.

Az egyik módszer a közös célért küzdő autonóm szervezetek informális szövetsége. Erre kiváló példa az Otthonvédő Tanács, mely új képes összefogni az otthonvédőket, hogy közben minden résztvevő megőrizheti a büszkeségét és függetlenségét.

A másik módszer pedig az, amit személy szerint én alkalmazok: a konkrét személyek felé irányuló tolerancia.

Megfigyeltem, hogy a legtöbb vita elvi részletkérdések körül alakul ki.

• Elfogadható-e törvénytelen utcai megmozdulások útján kifejezni elégedetlenségünket, vagy mindig a jogszerűségre kell figyelni, és aktát tologatni?
• Elfogadható-e, ha valaki közülünk nemzetiszocialista értékeket vall magáénak, esetleg úgy is öltözködik, vagy el kell tőle határolódni?
• Van-e helye anticionista, magyarságot védő gondolatoknak egy specifikus cél (teszem azt az otthonvédelem) képviselete közben, vagy veszélyesen behatárolja a mozgásterünket, és az elérhető közönséget?
• A kizsákmányolt devizahitelesek ügyében elegendő-e a jogászkodás, vagy cselekvéssel is meg kell akadályozni a kilakoltatásokat?
• Szabad-e komoly témákat könnyed hangvételben bemutatni, vagy csak a száraz, tényekre koncentráló tudósítás az elfogadható?
• Feltétlenül kötelező-e a keresztényi értékek következetes képviselete, vagy vállalhatja egy hazafi, hogy ateista?

Ezek a visszatérő kérdések rendre megmérgezik a közös harcot, és így állandóan eljutunk oda, hogy olyan jó szándékú magyarok, akik egymásba karolva csodákra lennének képesek, aljas gazembernek tartják a másikat, csak mert az a fenti pontok valamelyikében véletlenül tőle eltérő véleményen van. Pedig ha valaki egyszer megérti, hogy a nemzeti radikalizmus ereje annak heterogén sokszínűségében rejlik, többé nem fog jelentéktelen véleménykülönbség miatt rátámadni valamelyik potenciális harcostársára.

Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miért állok ki egy úgymond “bolond ember”, vagy egy kalandos múlttal rendelkező állítólagos “bűnöző” mellett, mindig azt válaszolom, hogy azért, mert az illető még nem rontott a magyar nemzetre, és a keresztény értékekre, hanem ehelyett – a maga módján – jól láthatóan védeni és képviselni igyekszik azt. Amíg ez így marad, az illető – minden más egyéni változótól függetlenül – megérdemli a figyelmet, a védelmet, és a támogatást.

Ennek a gondolatnak a jegyében, ha valahol vitás kérdés kerül elő, én a hazafias elfogadás jegyében mindig automatikusan a leginkább megengedő álláspontra helyezkedem:

• Fontos a zászlólengetés, mert jelképeiben él a nemzet, de meg kell becsülni a harcostársainkat is, akik mindannyiunkért viszik vásárra a bőrüket. Egyedül az elfogadhatatlan, ha valaki nem ismeri el mindkét módszert, vagy valamelyiket sokkal értéktelenebbnek próbálja beállítani a másiknál.
• Fontos az emberi jogok tisztelete, és a rasszista megkülönböztetések határozott elvetése, ugyanakkor meg kell becsülni azokat a hazafiakat is, akik elég bátrak ahhoz, hogy büszkén kiálljanak valamiért, amiben hisznek, legyen az akár a hungarizmus, illetve a nemzetiszocializmus. Egyedül az elfogadhatatlan, ha valaki ki akarja közösíteni valahonnan egyik nemzettársát pusztán azért, mert az illető nem pontosan ugyanazt az eszmevilágot képviseli és követi, amit ő.
• Nem szabad hagyni, hogy az öncélú és alpári, józan embereket elriasztó zsidózás bármilyen kezdeményezésnél teret nyerjen, ugyanakkor tisztelettel és megértéssel kell fogadni, ha valaki a témához kapcsolódóan a nem kevésbé polkorrekt összefüggések megemlítését is relevánsnak érzi. Egyedül az elfogadhatatlan, ha valaki a hangos és mániákus zsidózás, valamint a szókimondás görcsös, filoszemitizmusba hajló üldözése között nem képes megérezni az arany középutat.
• A devizahitelesek védelmében fontos a jogi út, de tisztelni és becsülni kell azokat is, akik elég bátrak ahhoz, hogy a rendőr elé álljanak, amikor jön a kilakoltatás. Egyedül az elfogadhatatlan, ha valaki görcsösen csak az egyik módszer mellé teszi le a voksát, és fúj mindenkire, aki a másik módszerben mer hinni.
• Fontos a devizahiteles áldozatok problémáinak tárgyilagos, és pontos bemutatása, de ugyanennyire fontos, hogy ezek a problémák azokhoz is eljussanak, akik csak könnyedebb médiatartalmat hajlandóak fogyasztani. Egyedül az elfogadhatatlan, ha valaki kizárólag az egyik szerkesztési módot ismeri el legitimnek, és megvetendő ellenségként tekint arra, aki a maga részéről a másik szerkesztési módszerre esküszik.
• Fontos a világnézeti és hitéleti szabadság, ezért senkire sem helyes vallási meggyőződést ráerőltetni, de egy ezer éve keresztény országban tisztelni és becsülni kell mindenkit, aki odaadással gyakorolja keresztényi hitét. Egyedül az elfogadhatatlan, ha valaki közvetlenül a kereszténységet, és az ismert keresztény értékeket támadja, vagy ha valaki ki akarja rekeszteni a közösségből egyik társunkat pusztán azért, mert az illető nem él vallásos életet.

Amíg tehát valaki nem támad rá a magyar nemzet alapvető értékeire, a szememben rendes hazafinak tekintendő. Rendes hazafi mindenki, aki nem próbálja meg a magyar nemzetet múltbeli történések miatt bűnös népnek beállítani, nem pocskondiáz keresztény vagy nemzeti értékeket, és nem próbál meg a nemzettesttől idegen drog -vagy devianciapárti attitűdöket erőltetni a társadalomra.

Azon hazafiak közül, akik a fenti követelményeknek megfelelnek, csak egyetlen esetben tekintem valakinek a viselkedését elfogadhatatlannak, mégpedig akkor, ha az illető apróbb véleménykülönbség, vagy egyéni szimpátia ürügyén egy másik hazafira támad.

• Nem hiába kezdenek egyre többen kihátrálni Kásler Árpád mögül. Érzi mindenki, hogy valódi eredmény csak szövetségből nőhet ki, aki viszont saját magán kívül jóformán mindenki mást behódolandó ellenségnek tekint, az törvényszerűen elszigetelődik, végül elbukik. (Hacsak nem tér jobb belátásra.)
• Nem hiába volt az a hozzáállása több ismert nemzeti radikális vezéregyéniségnek, amikor Borbély Józsefet elhurcolták az IMEI-be, hogy bár meg kell menteni attól a helytől, ami rosszabb a pokolnál is; ugyanakkor, miután korábban sorban elhatárolódott a nemzeti radikális szereplőktől, – amíg ezen nyilatkozatait vissza nem vonja – ezt a személyétől elvonatkoztatva kell megtenni.
• Nem hiába vesztem össze pár hónappal ezelőtt néhány hét erejéig Fórizs Eszterrel, ugyanis még az ő kedvéért sem lennék képes senkit szidni, akinek esze ágában sincs rátámadni a magyar nemzeti értékekre; ehhez ráadásul sajnos azt a – nekem ajánlott – hivatkozást is idegennek éreztem magamtól, miszerint egyik barátom éppen személyes ellentétben van egy ismert otthonvédővel, illetve társaival.
• Emellett nem hiába védtem régebben meg a Hírháttér némely igencsak túlzó, és valóságon túlmutató megnyilatkozásával szemben az imént említett hölgyet, mert amíg ő sem támad rá a magyar értékekre (márpedig soha életében nem tett ilyet), addig egyáltalán nem érdemel az objektivitás mércéjén túlnyúló támadó szavakat.
• Ugyanakkor Molnár F. Árpádot sem hiába védtem meg több hazafi támadó soraival szemben, mert bár lehet nemtetszéssel szemlélni, amikor Árpád a cigánybűnözés kifejezés terminológiáját ellenkezőjére fordítva játszik a szavakkal, és ad teret írói vénájának, de amíg ez nem fordul át a magyarság értékeinek tudatos, szándékos, ezáltal valódi becsmérlésébe, addig nem lehet indokolt Árpád megtámadása.
• Mindemellett –  egyes otthonvédők értetlenségének dacára – nem hiába vagyok hajlandó segíteni jogi ügyeiben, és problémái, iratai bemutatásában azt a Takács Rózsát, aki tavaly személyesen hívta el a Koppány Csoportot a 73 éves Teri néni megvédésére, nem sokkal az idős hölgy otthontalanná válását követően télvíz idején hetekig biztosított szállást és étkezést neki, a Búza utcai kilakoltatás után pedig büszke amazonként vállalta magára, és fizette be a több mint húszezer forintos bírságot. Ugyanakkor nem hiába tiltakozom a lehető leghatározottabban akkor sem, amikor éppen Rózsa talál rosszat mondani bármely más hazafira, vagy otthonvédőre.

Ha valaki Molnár F. Árpádot támadja, őt védem meg. Ha Takács Rózsát, akkor őt. Ha Balogh Bélát, akkor őt. Ha Fórizs Esztert éri támadás, akkor pedig az ő védelmére sietek. Mindig, kivétel nélkül. Elfogadhatatlannak pedig kizárólag azt tekintem, és szóvá is kizárólag azt teszem, ha ezek a rendes hazafiak bármilyen változatban egymásra támadnak, illetve egymás támadását vagy kirekesztő hanyagolását próbálják meg bárkire is ráerőltetni. Ilyenkor mindig igyekszem jobb belátásra bírni az illetőt.

A véleménykülönbségek és korábbi személyes súrlódások háborúvá dagasztása helyett ugyanis sziklaszilárdan a – nemzeti minimumot tiszteletben tartó – hazafiak felé meglévő elfogadó hozzáállásban hiszek.

Pártoskodás és kirekesztés helyett az összefogásban, gőg és finnyáskodás helyett az elfogadásban. Ugyanakkor ebből kifolyólag eme nemzeti toleranciával éppen szembemenő társaink helyes irányba terelését is a feladatomnak, sőt: helyenként küldetésemnek érzem, amikor a fenti elvek éppen kisiklani látszanak.

Ez vagyok én. Ez a SoDI.

Egy hazáját szerető független krónikás, aki magyar hazafiak és otthonvédők között mindent elfogad, kivéve a kölcsönös elfogadás hiányát. Ha valaki szerint nem ez a helyes út, várom az ellenvéleményeket. Akár még az is lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat. 🙂

By SoDI

Hős otthonvédők festékkel jelölik meg a gyilkos bankokat (2013.06.06)

Az otthonvédők jelen percekben is a várost járó bank-büntető különítménye annyira gyorsreagálású erő, hogy miközben a kamerámmal pepecseltem, sikerült már a Vértanúk terén a nyomukat vesztenem, így csak a ténykedésük eredményét tudtam megörökíteni pár sarokkal odébb. 🙂

By SoDI